Egy családi történet

1906-ban a családi vállalkozás nevet vált. Andreas Bizer eladja üzemét a vejének, Wilhelm Krautnak, aki – a fiával közösen – a rá következő időkben kisebbfajta csodát visz véghez: az első világháború és a gazdasági világválság viszontagságos éveiben az 1920-as végére sikeres vállalatot építenek fel a Bizerbából, amely ekkorra 800 embert foglalkoztat.
Kraut számára az innováció már kezdettől fogva a vállalkozás filozófiájának egyik sarokköve. Megalkot például egy merőben új tolósúlyos asztali tizedesmérleget, amellyel sikeresen alakít át egy általában nagyobb súlyokhoz használatos hídmérleget asztali formátumúvá. Az ötlet korábban már más tervezőkben is felmerült, azonban a gyakorlati megvalósítás egyiküknek sem sikerült. Ezzel olyan tolósúlyos asztali mérleget készít, amely fölöslegessé teszi a különálló öntött súlyokat – merthogy ezek már be vannak építve a készülékbe.
Id. Wilhelm Krautról fennmaradt egy anekdota, amelynek egy fénykép a főszereplője. Egy régi, természetesen fekete-fehér fotóról van szó, amelyet mindig magánál hordott, általában a zakója egyik belső zsebében. A XIX. század utolsó éveiből származó felvételen apósa üzemének, a balingeni „Mechanischen Werkstätten A. Bizer“ dolgozói láthatóak. A dolgozók még kizárólag kézzel, mindenféle gép segítsége nélkül készítik a mérlegeket. Id. Kraut azonban nem valamiféle szentimentális okokból hordta magánál a fotográfiát. Azért nézegette és tolta rendre mások orra alá is, hogy megmutassa, milyen rohamtempóban zajlik a technikai fejlődés. Ebben a korai szakaszban saját új cége is gyors változásokon ment keresztül. A modern vállalkozás a „fordizmus“ – az amerikai ipar nagy mintaképének alapelvei – mentén végzi az ipari árutermelést. Racionálisan és hatékonyan – ugyanakkor kiváló minőségben. A saját korában úttörőnek számító módszer megalapozza a vállalat későbbi sikereit is.

„Aki maga sem lelkesedik, másokat sem tud lelkesíteni.“ Günter Kraut személyében a negyedik generáció veszi át a cég vezetését: következetesen folytatja a Bizerba nemzetköziesítését, és bővíti a termékkínálatot. Vezetése alatt kijelöli a mechanikus mérlegekről az elektronikus mérlegekre való elengedhetetlen átállás irányát, és lefekteti a hálózatba kapcsolt megoldások alapjait. Sajnálatos korai haláláig sikeresen irányítja a Bizerbát a folyamatosan változó piaci körülmények okozta kihívások közepette. 
Egy vállalkozónak sok mindenben tehetségesnek kell lennie. Szüksége van üzleti érzékre, ugyanakkor ez nem homályosíthatja el a jövőképét. Kreatívnak kell lennie, de emellett szervezettnek és fegyelmezettnek is. Mindenekelőtt pedig az a feladata, hogy vezető legyen, és „magával tudja ragadni“ az embereket, hiszen ha egy csoport tagjai egyenként nem teljes mértékben elkötelezettek, akkor nem sikerül megvalósítani a közös célokat. Günter Kraut pedig pontosan ilyen vállalkozó. Munkatársai még évekkel vezetősége után is lelkesen számolnak be azokról az időkről, amikor magával ragadta és lázba hozta embereit. Megvan benne az adottság, hogy a dolgozókat lelkesen elkötelezetté tegye a közös célok iránt, és kihozza belőlük teljesítményük legjavát. Hiszen az ő életét is a cég iránti szenvedély teszi ki.
A vállalat történetének utóbbi évtizedeiben a legnagyobb törést Günter Klaus hirtelen halála okozza. A sportos, agilis, dinamikus és magával ragadó vállalkozót 1995 nyarán teniszezés közben éri a halál. Mindössze három évvel azután, hogy a Bizerba dolgozóinak búcsút kellett venniük a vállalat atyjától, a 86 éves korában elhunyt ifj. Wilhelm Krauttól, a cég hirtelen vezető és azonosulási pont nélkül találja magát. Elhunyta óriási lökéshullámokat indít el a cégben, ráadásul gazdasági szempontból is nehéz idők járnak. Terjed a bizonytalanság, megindul a szóbeszéd. Esetleg eladják a Bizerbát egy nemzetközi konszernnek? Vagy darabonként szerzik meg a vállalatot az egyes versenytársak? Megszakad a tradíció?
Günter Kraut családja azonban még szorosabban összetart ezekben a nehéz hetekben és hónapokban. Egyértelmű, mi lenne az egyszerűbb megoldás: a részesedéseik értékesítése – ami 129 év után egyben a családi tradíció végét is jelentené. De a család közös elhatározással a nehezebb utat választja: Frigga Kraut és három gyermeke úgy döntenek, hogy vagyonukat a vállalatban hagyják, ez viszont komoly kockázattal jár. A többi családtagot kifizetik, a részvénytőkét pedig külső befektetők révén megemelik. A történet tehát folytatódik. Günter és Frigga Kraut gyermekei ekkor még túl fiatalok ahhoz, hogy vezetőként kezükbe vegyék a vállalat sorsát, hiszen még mindhárman egyetemi tanulmányaikat végzik. Ezért a Bizerba történetében mindeddig példátlan módon külső vezetők veszik át ezt a feladatot.